Variációk villámaszályra

Tim Mariann 1992-ben született, Óbudán. A DunapArt Művészeti és Közéleti Magazin irodalomszervezője. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakos hallgatója. Írásai megjelentek, illetve megjelenésre várnak többek közt a Liget, Napút, Műút, Irodalmi Jelen és a SZIFONline oldalain. Olvasókört vezet az Óbudai Platán Könyvtárban.

Kapcsolódások 

Ma idiopátiás jókedvem van
ismeretlen eredetűt jelent, 
a parkinzonos szócikkben olvastam,
nem mindig fontos tudni az okokat,
de lehetne a kedv is irányíthatóbb.

Szeretnék egy villanykapcsolót rakni magamra,
mondjuk a hónaljamba,
eldugott helyre, de te is használhatnád,
ha felkapcsolnánk, világítanék,
vagyis fényt szórnék a környezetemre.

Jó lenne buborékokból állni,
ha egyszer kidurrannék,
planetáris köd maradna utánam.

Variációk villámaszályra

A béka tudja,
mikor jön az aszály,
az esőt is előrelátja. 

Ha elillan a pára,
és a talajnedvesség oda,
mi reménykedve várjuk
vissza a vizeket.
Nekik van egy B-tervük.

Eltűnnek a kis molnárkák,
a kék és vörös testű szitakötők,
a tarka szalamandra
szomjazik a hajnali harmatra.

Csak a szegény pióca 
szárad koppanósra a napon,
porzik a víztelen meder fenekén.

A rezisztens,
aki kihúzza helyben
az iszap vagy föld alatt.
Megbúvik, mint a búvópatak.
Én nem akarok a föld alá bújni,
a barlangokat sem szeretem. 

A rezíliens az,
aki szárnyra kap,
és átvészeli máshol
 az aszályos napokat,
 majd a vízzel együtt 
ő is visszatér.

Mondanám, hogy mi is egyszer visszatérünk,
ha lesz hová kereket oldani.